4. fejezet

Hát Sziasztok :))

Így hosszú hónapok után újra neki kezdtem a blogom írásának. Ennek oka az hogy már nagyon hiánxzot hogy írhassak és anno mindig megvígasztalt az írása és nagyon megnyugtatott. Talán erre van szükségem most is. Remélm megint szívesen olvassátok és hogy tetszeni fog :D Hát nem is húzom tovább az időt jó olvasást kívánok és persze ami nekem nagyon fontos lenne hogy szeretném ha leírnátok a véleményeteket.

Pusziii:D

Elérkezett a tábor utolsó napja. A válogatás délután 2 órakor lesz addig még van 5 órám. Próbáltam azt a "kis időt" hasznosan eltölteni, és elkezdtem kitakarítani a lakást. Először a hálószobát kezdtem el. Szépen megcsináltam az ágyat, utána pedig kiporszívóztam, és persze összeszedtem a ruhákat. Utána folytattam a fürdőben. Szép nagy kupacban állt a szennyes tartóban a sok ruha, így kénytelen voltam elindítani a gépet is, de igazából nagyon nem bántam mivel elterelte a gondolataimat a délutánról. Miközben a nappalimat takarítottam eszembe jutott hogy Tomi ma haza  jön és mi lenne ha egy nagyon finom vacsorával várnám az eredménytől függetlenül. Mivel szerintem mind a két esetben jól fog neki esni és már nagyon régen nem töltöttünk el együtt egy romantikus estét. El is képzeltem gyorsan hogy minden hol rózsa szírmok halk zene közös fürdőzés egyszerűen elképzeltem a tökéletes estét amit elhatároztam hogy én ezt ma elfogom neki készíteni. Nagy izgalommal kezdtem egy lapra összeírni hogy mit kell gyorsan beszereznem. Egy félóráig írtam a listát, és még mindig hiányzott valami de nem tudtam eldönteni hogy mi az. Mivel már nagyon sürgetett az idő így nem gondolkoztam tovább. Gyorsan felkaptam a táskám és rohantam ki az ajtón. Amint leértem a 2.-ról megkerestem hogy hol parkoltam le és elindultam egy bevásárló központba. Először megvettem mindent ami a vacsora elkészítéséhez kell majd, elmentem a borokhoz. A vacsorához két fajtát választottam egyet a főételhez és egyet a desszerthez. Majd vettem két üveg pezsgőt. Amint ezzel megvoltam elmentem a virágoshoz és vettem egy csokor vörösrózsát. Elindultam a kocsimhoz és elmentem egy butik mellet amikor megláttam az ott kirakott ruhát eszembe jutott hogy mi hiányzott. Egy gyönyörű szép ruha. Gyorsan megvettem és megvettem egy gyönyörű szép estélyiruhát. Amint megvolt minden indultam is haza. Lepakoltam mindent, ránéztem az időre fél2-őt mutatott. Látva hogy még marat egy kis időm ledőltem a kanapéra és elaludtam.

A telefonom csengésére keltem. Gyors pillantást vetettem az órára 3 óra volt. Nagyon megilyedtem hogy lemaradtam valamiről. A telefon még mindig csörgött gyorsan felvettem, láttam hogy Tomi az.

-Kicsim szia Tomi na meséld mi újság? 

-Szia hát az a helyzet tudod...

-Na mondjad már -szóltam neki idegesen, talán hangosabban a kelleténél

-Na jó. Képzeld, tovább jutottam, vagyis tovább jutottunk.

- Úristen Tomi imádlak nagyon örülök neki nagyon szeretlek, annyira büszke vagyok rád. Itthon nagy meglepetéssel várlak. 

-Ez nagyon jól hangzik édesem de az a helyzet hogy a srácokkal szeretnénk egy kicsit jobban megismerni egy mást. Viszont szeretném ha te is ott lennél, mi lenne ha velük mennék haza és 4-en beszélgetnénk.

-Jó persze végülis ez nagyon jó ötlet. És hogy még jobb legyen csinálok nektek egy nagyon finom vacsorát mire jöttök. Na?

-Te egy tündér vagy picim. 

-Tudom.

-És ugye tényleg nem haragszol?

-Ugyan miért haragudnék?

-Hát hogy elrontottam a meglepetésed.

-Dehogy haragszom nagyon örülök a sikerednek, és már azért én is kíváncsi vagyok azokra az emberekre akikkel az én egyetlenem fogja eltölteni a nap egyik felét amit persze nem velem tölt.

-Mondtam már hogy imádlak? 

-Igen.

-Na de megyek akkor este találkozunk, és imádlak. -mondta nagyon boldogan.

 -Én is téged és mégegyszer gratulálok pop sztáromnak. Siessetek haza és nem késni. Szia puszi szeretlek.

-Igérem nem lesz késés szeretlek szia. -majd bontottuk a vonalat.

Nagyon örültem annak hogy Tomiék tovább jutottak, nem tudom mi lett volna ha ez másképpen történik. Viszont kicsit szomorú voltam hogy az estém kicsit másképpen lesz mint ahogyan ezt én elterveztem. De végül hamar másképpen gondoltam a dolgokat mikor átgondoltam hogy még se lesz olyan rossz a ma este mivel megismerhetem Tomi zenész társait és végre ő is haza jön.

Nagy örömmel kezdtem neki a főzésnek. Sürögtem forogtam a konyhában, közben zenét hallgattam. 4 óra körül megint megcsörgött a telefonom Dóri volt az. 

-Szia Dóri na hogy sikerült.

-Szia képzeld én is tovább jutottam. 

-Nagyon örülök mind a két ember tovább jutott aki  számomra fontos.

-Jujj tudom Tomi is tovább jutott nagyon örülök neki is. De ne haragudj de lekel tegyelek még besszélnem kell Sebivel majd még hívlak szia. -köszönt el

-Rendben légy jó szia. -majd letettük

 Azt hittem hogy ennél már nem lehetek boldogabb de hogy Dórinak is sikerült tovább jutni az mindennél nagyobb örömöt jelentett nekem. Ezzel a tudattal folytattam a főzést.

Olyan 7 óra fele végeztem is mindennel majd elkezdtem szépen az asztalt megteríteni, majd lezuhanyoztam és felvettem a ruhát amit az estére szántam. 






















A hajamat enyhén begöndörítettem,  majd szintén enyhe sminket vittem fel. Mire végeztem már csengettek is. Gyorsan szaladtam ki a fürdőből hogy ajtót nyissak. Amint ki nyitottam a az ajtót ott állt elől Tomi én pedig egyből a nyakába ugrottam és egymás szájára tapadtunk. Ez ment egy pár percig mire valaki köhécselni kezdet. 
-Jaj bocsánat -kértem elnézést a másik két fiútól kicsit elpirulva. Majd Tomi gyorsan átvette a szót.
-Ivett szeretném nektek bemutatni a fiúkat. Fiúk ő a barátnőm Ivett
-Szia René vagyok és te pedig szebb vagy mint ahogy Tomi mesélte
-Köszönöm szépen -válaszoltam kicsit elpirulva
-Akkor te vagy ugye Tibi -kérdeztem meg a másik srácot.
-Igen örülök hogy megismertelek és René tényleg nem túlzott,
-Én is örülök és köszönöm.
-Akkor szerintem mennyünk be -szólalt meg Tomi kicsit féltékenykedve
-Csak nem féltékeny vagy?  -kérdeztem tőle miközben gyengén átöleltem.
-Áhh én soha -puszilta meg a homlokom míg bementünk.
-Nagyon szép lakásod van. -mondta René 
-Köszönöm. Akkor szerintem üljünk asztalhoz mindjárt hozom a vacsorát. -s én ezzel elindultam a konyha felé. Elsőre nekem nagyon szimpatikusak voltak a srácok bár még főleg Tomira tudtam koncentrálni nagyon hiányzott olyan mintha több hete nem találkoztunk volna. Míg ezeken gondolkoztam szépen elkezdtem tálalni a vacsorát.
Vacsora közben először Tibi és René kezdtek mesélni magukról. Jóformán az egész életüket elmesélték én pedig nagy örömmel hallgattam őket. Minél többet tudtam meg róluk annál annál szimpatikusabbak voltak a számomra és tudtam hogy jobb embereket nem választhattak volna Tomi mellé. Utána az x faktorról kezdtek mesélni arról hogy miért  jelentkeztek és hogy mit éreztek mikor megtudták hogy csapatban folytathatják a versenyt. Azták fordult a kocka és ők kérdezősködtek rólam és Tomiról. Amint mindent és mindenkit kibeszéltünk már elég későre járt, így René és Tibi úgy döntöttek hogy elmennek. Amíg Tomi kikisérte őket. Én leszedtem az asztalt. Míg pakolgattam az asztalon Tomi hátulról átkarolt, én hátra néztem majd lassan megcsókolt.
-Na mi a véleményed a srácokról? -kérdezte miután elhagytuk egymás száját.
-Hát csak annyit mondhatok hogy írtó szerencsések.
-Miért is?
-Mert mostantól töb időt tölthetnek veled mint én.
-Csak nem féltékeny vagy? 
-De egy kicst.
Erre Tomi csak elmosolyodott felemelt és oda vitt a kanapéhoz. Leakott, felém hajolt, majd csak halkan annyit mondott.
-Te vagy számomra a legfontosabb. -és megcsókolt.
Végül mégis csak sikerült Tomival az a romantikus este amit én egész nap terveztem. Nagyon régen voltam olyan boldog mint az nap este. Én tudtam hogy Tomi az igazi számomra és eszembe nem volt hogy valaha elveszíthetem őt.

3.fejezet

 Sziasztok hát meghoztam a 3. részt  is 

remélem hogy ez is tetszeni fog nektek

és kapok néhány hozzászólást is.

Jó olvasást kívánok nektek.

A napok gyorsan teltek, a tábor napja is hamar eljött. Tomi már nagyon korán felkelt annyira izgult, a bőröndjébe a ruhákat már tegnap összepakoltam neki addig ő nagyon szorgalmasan gyakorolt. A igazság az hogy én nagyon féltettem ettől a versenytől, mivel tudom hogy mennyire érzékeny lelke van de bízok benne és tudom hogy sikerülni fog neki és megfogja nyerni a versenyt. Sajnos én a táborba nem mehettem vele de itthonról fogok szurkolni neki.
-Nagyon vigyáz magadra és ha bármi történt mindenképpen hívjál fel, nagyon szeretlek édesem.
-Ígérem hogy felhívlak, és ne aggódj minden rendben lesz hidd el nekem, nagyon szeretlek, ezt csak érted csinálom, és majd a gyerekeinknek. -majd lágyan megcsókolt.
Aztán megfogta a bőröndjét és elment. Én nagyon izgultam érte és vártam a hívását, mivel mára is kapnak feladatott, és ott dől el hogy ki jut tovább. Közben sorra csőrgöt a telefonom hogy mi van Tomival sikerült-e már neki én egy ideig még jól tűrtem de a 20. hívás után már kikapcsoltam a telefonom, aztán rájöttem hogy nem szabad ez hülye ötlet volt mivel bármikor hívhat, így gyorsan vissza is kapcsoltam. Hogy teljen az idő bekapcsoltam kicsit a TV-t de semmi érdekeset nem találtam. Már éppen ki akartam kapcsolni mikor megcsörrent a telefonom. Amilyen gyorsan csak tudtam nyúltam utána biztos voltam hogy Tomi az. 
-Hallo tessék?
-Szia Dóri vagyok
-Ja te vagy az, -és kicsit elszomorodtam.
-Ennyire azért ne örülj nekem.
-Ne haragudj csak tudod várom hogy Tomi hívjon, tényleg és neked hogy sikerült?
-Hát...pont ezért akartalak hívni hogy tovább jutottam. -mondta nagy örömmel.
-Nagyon örülök neked büszke vagyok rád biztos hogy bent leszel a legjobb 12 között. Sebastianak szóltál már?
-Még nem tudod elutazott de le is teszlek és felhívom őt is. Jaa és most hallom hogy Tomiék jönnek.
-Várj Tomiék?
-Igen mert az volt a feladat hogy 3-val kellet színpadra lépnünk. 
-Értem jaj úgy izgulok érte, csak úgy ver a szívem és lehet hogy jobban mint ő.
-Nyugodj meg nagyon tehetséges srác és szép hangja van biztos tovább fog jutni.
-Tudod mit mondott nekem mielőtt elment?
-Mit?
-Hogy ezt értem, és a később születendő gyerekeinkért csinálja.
-Óóó istenem ez olyan aranyos látszik hogy mennyire szeret téged. Na de leteszlek mer ahogy látom Tomi bármikor hívhat téged. Légy jó Szia.
-Okés te is, szia.
    Majd bontottuk a vonalat. Elgondolkoztam azon amit Dóri mondott hogy bármikor hívhat Tomi vagyis már túl van rajta. Én is megnyugodtam egy kicsit. Csak ültem a kanapén vártam, és vártam míg végül végre megcsörrent a telefonom.
-Tomi te vagy az? -vettem fel gyorsan
-Igen életem én vagyok és képzeld el sikerült tovább jutottam. -mondta nagyon boldogan kedvesem.
-Nagyon boldog vagyok iszonyatosan büszke vagyok rád, és mesélj mit kellet csinálni, milyen volt?
-Hát 3-an voltunk, és egy szám erejéig ősze kellett állnunk. Hálistennek 2 nagyon rendes sráccal kerültem össze akik nagyon tehetségesek, és nagyon jó összhangba kerültünk egymással. Olyan dalt próbáltunk választani ami mindegyikünknek megfelel. A fura csak az volt hogy ezt az összhangot mások is látták bennünk és azt hitték hogy egy csapat vagyunk igaziból is. Én azért kicsit félnék csapatban, nehéz is volt nekem kicsit most is de az a lényeg hogy tovább jutottunk.
-Jaj életem nagyon büszke vagyok rád, és hiányozni fogsz de tudom hogy most boldog vagy. Szeretlek édesem!!!
-Én is szeretlek kicsim!!! Légy jó vigyáz magadra, és puszilom otthon az egész családot. Szeretlek szia kicsim.
-Én is nagyon szeretlek és vigyáz magadra szia.
      Majd letettük. Nagyon jó volt végre beszélni vele, és hogy ilyen boldog . A következő 2-3 órában a családot és a barátokat mire végeztem is azt vettem észre hogy már nagyon késő van itt az ideje lefeküdni.

***

Másnap a csengő ébresztett fel úgy éreztem magam mint akit fejbe vertek valamivel annyira fájt a fejem. Ránéztem az órára és láttam hogy már 13:00. Szépen elaludtam. Gyorsan magamra vetten a köntösöm és kiszaladtam hogy kinyissam az ajtót. Sebastian állt ott és elég nagy gondba lehetett láttam az arcán hogy valami nincs rendben.
-Szia, bejöhetek?
-Szia persze gyere csak, de mi a gond?
-Honnan veszed hogy gond van?
-Figyelj, már régóta ismerlek egyébként meg még egy idegen is észre veszi rajtad. Na mond mi bánt?
-Hát jó. Most a héten nincs verseny ezért haza jöttem Dórihoz és már nagyon régóta együtt vagyunk és most látom elérkezetnek az időt hogy megkérjem a kezét.
-Na ez egy nagyon jó ötlet biztos nagyon fog neki örülni és hogy holnap lesz a tábor utolsó napja így ha haza jön akkor azt mondom hogy várd mondjuk egy romantikus vacsorával. -javasoltam neki.
-Ivett te vagy a megmentőm -majd átölelt és elment.
Én ezen csak elmosolyogtam magam. Ránéztem az órára és láttam hogy már fél kettő ahogy ezt kimondtam csörgött a telefonom. A kijelzőn láttam hogy Tomi hív nem is húztam tovább hát felvettem gyorsan. 
-Szia kicsim mond gyorsan -sürgettem szegényt kicsit.
-Tudod nem tudom hogy mondjam de nem sikerült. -és hallottam szerelmem halk sírását-
Én hírtelen nem tudtam erre mit mondani annyira ledöbbentem. Még jó hogy ültem különben összeestem volna. Egy kis csend után kicsit sírva de megtörtem a csendet.
-Ez hogy lehet biztos valami tévedés történt. -hitetlenkedtem tovább.
-Sajnos nem, meg ígértem magamnak hogy nem élem bele magam de... -éreztem hogy nem tud megszólalni tovább
-Figyelj kicsim nyertes vagy olyan dolgot kaptál az élettől amit talán soha senki. Nyugodj meg kicsit míg haza érsz értesítek mindenkit és valami finom vacsorával foglak várni rendben? 
Igazából ez hogy haza jön nem teljesen igaz mivel ő Szegeden van az egyetem miatt de hétvégente leszokot jönni hozzám Pestre vagy haza megy Kelebiára.
-Nem is tudom mi lenne velem nélküled. De megyek szeretlek szia.
-Én is szia. -majd bontottuk a vonalat.
Én még mindig érthetetlenül álltam a dolgok ettől hogy eshetett ki, pont ettől féltettem hogy ha valamiért nem sikerülne neki akkor nagyon összetörik és lám sajnos így is lett. Körülbelül egy félóráig ezen gondolkoztam, majd bátorságot vettem magamon és elkezdtem felhívni a családot. Először Tomi nővérét akartam felhívni, de mikor már megtaláltam őt a telefon könyvben megcsörrent újra a telefon. Megint csak Tomi számát adta ki. Gyorsan fel is vettem a telefont.
-Szia valami baj van? -kérdeztem tőle gyorsan megilyedve.
-Szia dehogy is sőt minden a legnagyobb rendben. -és majd kicsattant az örömtől.
-Na de mi történt mondjad már? -kezdtem én is felvidulni kicsit hallván hogy milyen jó kedve van.
-Hallod ahogy letettelek indultunk volna ki az épületből. És egy srác szólt hogy én és Tibi és René akikkel együtt énekeltem tegnap mennyünk vele. Nos fogalmunk se volt legalábbis nekem nem hogy mégis mért kellet visszamennünk majd beengedtek minket a mentorokhoz és leültünk velük szembe. Majd feltették nekünk egy ajánlatot hogy ha szeretnénk maradni akkor folytathatjuk csapatban. Hát mondom engem nagyon meglepet a dolog de végülis mind a 3-an belementünk így édesem még ma ne várj haza.
-Én levegő vétel nélkül hallgattam végig Tomit és igen csak meglepet a dolog de nagyon örültem neki.
-Tomi úristen nagyon boldog vagyok, annyira örülök nektek. Még időben hívtál mivel most akartam tesódat hívni de hálistennek nem kell rossz hírt közölnöm vele.
Hát kb 10 percig még beszélgettünk de utána Tomit már nem hagyták békén a srácok amit meg is értek mivel nagyon boldogok lehetnek. Nem sokkal később Dóri is küldött nekem egy SMS-t hogy ő is tovább jutott így  duplán volt okom a boldogságra. A nap további részében a családot hívtam és mindenkinek elkellet mesélnem hogy mi is történ Tomival. Mire végeztem már este volt és azzal a tudattal feküdtem le hogy holnap biztosan újra láthatom Tomit.

2. fejezet:

Aznap este Tomi nálam aludt. Szegény még mindig nem hiszi el hogy tovább jutott. Reggel arra ébredtem hogy Tomi valakivel beszélget éppen telefonon. Nagyon zavarban érezte magát, mivel azért hívták hogy gratuláljanak neki. Mikor észre vette hogy már fent vagyok, egyből lerázta az illetőt. 
-Szia kincsem. -és nyomot a számra egy puszit.
-Szia picim. Ki telefonált?
-A szüleim voltak, csak gratulálni akartak hogy tovább jutottam. Ja meg persze nagyon büszkék rám.
- Na azon nem csodálkozom, én is iszonyatosan büszke vagyok rád, és abban is teljesen biztos vagyok, hogy egészen a végéig tovább jutsz, és te leszel az utolsó ember akinek kimondják a nevét és én ekkor biztosan ott leszek melletted. -majd közelebb húztam magamhoz és lágyan megcsókoltam. 
Mikor végre kiszabadultunk egymás karjaiból Tomi megszólalt.
-És mi a terved mára?
-Hát... -és megcsörrent a telefonom.
-Egy pill. Helló?
-Szia Ivett Sebastian vagyok.
-Szia Sebastian mi újság veletek?
-Hát várj mielőtt bármit is mondanék Tomi ott van a közelben?
-Igen itt van mellettem. Miért?
-Mer arra gondoltam hogy ma délután a kedvenc szórakozó helyünkön, készítenénk egy kis meglepetést Dórinak és Tominak hogy tovább jutottak az X faktorban. Na mit szólsz az ötlethez?
-Ez remek ötlet, és nekem mi a dolgom csak annyi hogy hozd el Tomit 2 órakor semmi más.
-Rendben akkor majd beszélünk szia.
-Szia. -majd bontottuk a vonalat.
-Kitalálom, a világbajnok volt mi? -kérdezte mosolyogva Tomi.
-Hát igen ő volt. -azt vártam hogy tovább kérdezősködik majd. De nem tette.
-Akkor mi a terved ma, csak este ne tervez semmit, mert estére meglepit szervezek neked.
-Meglepit? Mi az? Mond el lécci. -és elővettem a kiskutya szemeimet aminek általában nem tudott  ellen állni. De sajna most ez valamiért nem segített.
-Ne kérdezősködj annyit mert úgyse mondom el. 
-Rendben. Akkor elmondom hogy én mit tervezek. 
-Már lassan fél 12 (elég későn keltünk) Együtt gyorsan összedobunk valami ebédet aztán az én meglepim jön. Na ez hogy tetszik? -kérdeztem és Tomi hírtelen egész komoly arcot vágott.
-Hát...hogy is mondjam, nem inkább megmutatom. -és felugrott az ágyra és elkezdett csiklandozni.
Én próbáltam védekezni de nagyon nem bírtam, csak sikítottam hogy hagyja abba mert nagyon csikis vagyok. 5 perc könyörgés után végre abba hagyta majd így szólt:
-Na kielégítő választ adtam a kérdésedre?
-Igen teljes mértékben. -majd ott hagytam, és betotyogtam a fűrdőbe hogy emberi formát készítsek magamnak.

*****

A szórakozó helyre érve, ami nappal egy kis kávézó, Tominak eltakartam a szemét a kezemmel.

-Na mi ez? Mond már el kicsim -könyörgött a drágám.

-Most már mindjárt ott vagyunk.

-Hálistennek Dóriék is ott voltak már. Sebastian egy sállal kötötte be Dóri szemét. Majd egymásra mosolyogtunk, és elindultunk befelé invitálni őket. Majd mikor beértünk a barátaink már ott voltak, de persze csendben, majd egyszerre szabaddá tettük a szemüket majd elkezdet mindenki hangosan kiabálni:

-MEGLEPETÉS!!!!!

 Láttam mindkettőjük arcán hogy nagyon meglepődtek, és persze nagyon örültek neki.

-Édesem ez a te ötleted volt? -kérdezte meg Tomi.

-Hát nem teljesen  ez főleg Sebastian ötlete volt. -majd megcsókoltuk egymást.

A buli nagyon jól sikerült, mindenki nagyon jól érezte magát, olyan emberek is eljöttek akiket már nagyon régen láttunk, így jó volt velük újra találkozni. Sajnos a délután hamar eltelt, de mielőtt végleg vége  lett volna Tomi oda jött hozzám. És a fülembe súgta:

-Most itt az ideje az én meglepetésemnek. -majd megfogta a kezem és minden féle köszönés nélkül elhagytuk az épületet.

-De Tomi hova viszel majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk. 

Egy csoda szép étterembe értünk ahol már le volt foglalva nekünk egy asztal. Az egész egy állom szerű hely volt. Leültünk az asztalhoz, majd leadtuk a rendelést. Az étel is nagyon finom volt, mind az elő étel, mind a fő étel is. Mikor ki hozták a desszertet egy szív alakú süti tárult elém majd mikor észhez tértem a látványtól Tomi megfogta a kezem, majd így szólt.
-Tudod már több mint 2 éve vagyunk együtt és ez volt az életem egyik legszebb 2 éve amit veled tölthettem. Hihetetlenül boldog vagyok melletted és nagyon sokat köszönhetek neked. Én úgy rzem hogy annyi mindenen keresztül mentünk hogy szerintem nincs mire várnom. -majd itt abbahagyta, felállt és letérdelt mellém, elő vett egy dobozkát és folytatta.
-Ivett hozzám jösz feleségül? -majd kinyitotta a dobozkát amiben egy gyönyörű gyűrű volt.
Én könnyeimmel küszködve gondolkodás nélkül kimondtam a választ:
-Igen, és igen. -majd az ujjamra húzta a gyűrűt. és én a nyakába ugrottam.
Az étterembe mindenki csak tapsolt és azt kiabálta hogy gratulálunk, és sok boldogságot. Szerintem nem hazudok ha azt mondom hogy ez volt életem egyik legszebb napja.

1 Fejezet

Sziasztok!

Hát elkezdtem az új blogomat remélem hogy tetszeni fog nektek minél többen  írtok hozzászólást is. Fogadjátok sok szeretettel az első fejezetet. Még egyszer jó szórakozást kívánok hozzá.

Reggel korán keltem mivel Tomi a barátom jelentkezett egy tehetségkutató versenyre az X faktorba. Nagyon örültem az ötletének mivel valami eszméletlen hangja van és biztos vagyok a tovább jutásába sőt akár abba is hogy megnyeri a versenyt. Már készen voltam a készülődéssel, mikor csengettek az ajtón. Kinyitottam az ajtón Tomi állt előttem. Szegénykém nagyon izgult már, ez érthető is mivel ez a műsor akár az egész életét is megváltoztathatja. 

-Szia drágám -és szájon pusziltam. -Látom nagyon izgulsz, kicsit nyugodj meg jó?

-Rendben kicsim, már könnyebb lesz ha te is ott vagy velem. -majd gyengéden átölelt.

    Elindultunk hát az RTL klub székháza felé. Mikor oda értünk, fél órát csak a parkolással töltöttünk, mivel szinte lehetetlen volt parkoló helyet találni. De végül nagy nehezen sikerült. Belépve az épületbe, nagyon nagy tömeg várt minket, hiszen sokan szerették volna megmutatni a tehetségüket. Meg kerestük hol lehet a jelentkezési lapot kitölteni, majd kerestünk egy  helyet ahol várakozhatunk. Viszonylag egész gyorsan hívogatták be az embereket, és aki kijött annak lehetett látni az arcán hogy sikerült neki a meghallgatás. Már 2-3 órája várakozhattunk mikor Tomi meglátott 2 ismerős arcot.
-Ivett nézd csak, az ott nem Dóri meg Sebastian? -kérdezte szerelmem.
-De tényleg ők azok. El is felejtettem hogy Dóri is jelentkezett.
Mikor észre vettük őket már felénk jöttek. Róluk tudni kell hogy Dóri és Sebastian a legjobb barátaim, és ők már kb. 1 éve egy párt alkotnak. Sebastian nem magyar, hanem Német és Forma 1-es világbajnok. Ha minden jól sikerül idén megvédheti a címét.
-Sziasztok, de jó végre látni titeket. -köszöntöttük egymást.
-Jaj Ivett nagyon izgulok már alig várom hogy végre kijöjjek onnan. -szólt barátnőm.
-Nyugi, neked is csak azt tudom mondani mint Tominak hogy minden rendben lesz, meg én és Sebastian is melletted vagyunk. De hova tűntek?
-Ahogy látom kicsit félre vonultak.
Nem sokkal később Dórit már behívták, és persze tovább is jutott aminek mind nagyon örültünk. Már délután 5 óra fele járt az idő mikor kiszólt egy női hang.
-Kumich Tamás készüljön.
Tomi még idegesebb lett, én egy csókkal próbáltam nyugtatni.
-Na jobb már?
-Igen sokkal. -majd jött egy fiatal nő aki hátra kisért minket.
Ördög Nóri már a színpad mögött várt minket, majd Tominak mondott egy-két biztató szót, majd Tomi a színpadra lépet. Jason Marz-tól a Life is Wonderful-t énekelte. Már nagyon sokat énekelte, én pedig mindig meg is könnyeztem ez most se volt máshogy. Nóri megsimította a vállam hogy minden rendben lesz mert nagyon jól énekel. De valamiért, mégis csak elindultak a könnyeim mivel nagyon féltettem őt. Már végzet a dallal a közönség állva tapsolt neki, és a zsűri arcán is valami olyat tudtam leolvasni hogy tetszett nekik, viszont láttam szerelmem arcán hogy még mindig nagyon izgul. Majd a taps elhalkult és a zsűri kezdett el beszélni. Elég pozitív véleménnyel voltak a produkcióra, én szinte biztos voltam hogy tovább fog jutni és 4 igent fog kapni. És elérkeztünk ahoz  a pillanathoz hogy megtudjuk hogy tovább jut-e. Az idő nagyon lassan telt, egy örökkévalóságnak tűnt ez a néhány másod perc. Végül elérkezett a pillanat, és megkapta mind a 4 igent. Örömömben felsikítottam és Nórit át  öleltem. Majd mikor kijött a szerelmem nyakába ugrottam.
-Sikerült tudtam hogy meg csinálod, nagyon büszke vagyok rád. -dicsértem a páromat.
-Nélküled nem sikerült volna, és ha végig tudok jutni, akkor együtt csináljuk ezt végig csak te és én.
-Nincs semmilyen ha biztos hogy végig fogsz jutni, és valóra válthatod az álmod. -majd egy csókkal fejeztük be a beszélgetést. 
Így tette meg szerelmem az első lépést a siker felé, de ő is tudja ez még csak a kezdett és még sok akadályt kell majd leküzdeni azért hogy majd végül biztos célba érjen.