Sziasztok hát meghoztam a 3. részt is
remélem hogy ez is tetszeni fog nektek
és kapok néhány hozzászólást is.
Jó olvasást kívánok nektek.
A napok gyorsan teltek, a tábor napja is hamar eljött. Tomi már nagyon korán felkelt annyira izgult, a bőröndjébe a ruhákat már tegnap összepakoltam neki addig ő nagyon szorgalmasan gyakorolt. A igazság az hogy én nagyon féltettem ettől a versenytől, mivel tudom hogy mennyire érzékeny lelke van de bízok benne és tudom hogy sikerülni fog neki és megfogja nyerni a versenyt. Sajnos én a táborba nem mehettem vele de itthonról fogok szurkolni neki.
-Nagyon vigyáz magadra és ha bármi történt mindenképpen hívjál fel, nagyon szeretlek édesem.
-Ígérem hogy felhívlak, és ne aggódj minden rendben lesz hidd el nekem, nagyon szeretlek, ezt csak érted csinálom, és majd a gyerekeinknek. -majd lágyan megcsókolt.
Aztán megfogta a bőröndjét és elment. Én nagyon izgultam érte és vártam a hívását, mivel mára is kapnak feladatott, és ott dől el hogy ki jut tovább. Közben sorra csőrgöt a telefonom hogy mi van Tomival sikerült-e már neki én egy ideig még jól tűrtem de a 20. hívás után már kikapcsoltam a telefonom, aztán rájöttem hogy nem szabad ez hülye ötlet volt mivel bármikor hívhat, így gyorsan vissza is kapcsoltam. Hogy teljen az idő bekapcsoltam kicsit a TV-t de semmi érdekeset nem találtam. Már éppen ki akartam kapcsolni mikor megcsörrent a telefonom. Amilyen gyorsan csak tudtam nyúltam utána biztos voltam hogy Tomi az.
-Hallo tessék?
-Szia Dóri vagyok
-Ja te vagy az, -és kicsit elszomorodtam.
-Ennyire azért ne örülj nekem.
-Ne haragudj csak tudod várom hogy Tomi hívjon, tényleg és neked hogy sikerült?
-Hát...pont ezért akartalak hívni hogy tovább jutottam. -mondta nagy örömmel.
-Nagyon örülök neked büszke vagyok rád biztos hogy bent leszel a legjobb 12 között. Sebastianak szóltál már?
-Még nem tudod elutazott de le is teszlek és felhívom őt is. Jaa és most hallom hogy Tomiék jönnek.
-Várj Tomiék?
-Igen mert az volt a feladat hogy 3-val kellet színpadra lépnünk.
-Értem jaj úgy izgulok érte, csak úgy ver a szívem és lehet hogy jobban mint ő.
-Nyugodj meg nagyon tehetséges srác és szép hangja van biztos tovább fog jutni.
-Tudod mit mondott nekem mielőtt elment?
-Mit?
-Hogy ezt értem, és a később születendő gyerekeinkért csinálja.
-Óóó istenem ez olyan aranyos látszik hogy mennyire szeret téged. Na de leteszlek mer ahogy látom Tomi bármikor hívhat téged. Légy jó Szia.
-Okés te is, szia.
Majd bontottuk a vonalat. Elgondolkoztam azon amit Dóri mondott hogy bármikor hívhat Tomi vagyis már túl van rajta. Én is megnyugodtam egy kicsit. Csak ültem a kanapén vártam, és vártam míg végül végre megcsörrent a telefonom.
-Tomi te vagy az? -vettem fel gyorsan
-Igen életem én vagyok és képzeld el sikerült tovább jutottam. -mondta nagyon boldogan kedvesem.
-Nagyon boldog vagyok iszonyatosan büszke vagyok rád, és mesélj mit kellet csinálni, milyen volt?
-Hát 3-an voltunk, és egy szám erejéig ősze kellett állnunk. Hálistennek 2 nagyon rendes sráccal kerültem össze akik nagyon tehetségesek, és nagyon jó összhangba kerültünk egymással. Olyan dalt próbáltunk választani ami mindegyikünknek megfelel. A fura csak az volt hogy ezt az összhangot mások is látták bennünk és azt hitték hogy egy csapat vagyunk igaziból is. Én azért kicsit félnék csapatban, nehéz is volt nekem kicsit most is de az a lényeg hogy tovább jutottunk.
-Jaj életem nagyon büszke vagyok rád, és hiányozni fogsz de tudom hogy most boldog vagy. Szeretlek édesem!!!
-Én is szeretlek kicsim!!! Légy jó vigyáz magadra, és puszilom otthon az egész családot. Szeretlek szia kicsim.
-Én is nagyon szeretlek és vigyáz magadra szia.
Majd letettük. Nagyon jó volt végre beszélni vele, és hogy ilyen boldog . A következő 2-3 órában a családot és a barátokat mire végeztem is azt vettem észre hogy már nagyon késő van itt az ideje lefeküdni.
***
Másnap a csengő ébresztett fel úgy éreztem magam mint akit fejbe vertek valamivel annyira fájt a fejem. Ránéztem az órára és láttam hogy már 13:00. Szépen elaludtam. Gyorsan magamra vetten a köntösöm és kiszaladtam hogy kinyissam az ajtót. Sebastian állt ott és elég nagy gondba lehetett láttam az arcán hogy valami nincs rendben.
-Szia, bejöhetek?
-Szia persze gyere csak, de mi a gond?
-Honnan veszed hogy gond van?
-Figyelj, már régóta ismerlek egyébként meg még egy idegen is észre veszi rajtad. Na mond mi bánt?
-Hát jó. Most a héten nincs verseny ezért haza jöttem Dórihoz és már nagyon régóta együtt vagyunk és most látom elérkezetnek az időt hogy megkérjem a kezét.
-Na ez egy nagyon jó ötlet biztos nagyon fog neki örülni és hogy holnap lesz a tábor utolsó napja így ha haza jön akkor azt mondom hogy várd mondjuk egy romantikus vacsorával. -javasoltam neki.
-Ivett te vagy a megmentőm -majd átölelt és elment.
Én ezen csak elmosolyogtam magam. Ránéztem az órára és láttam hogy már fél kettő ahogy ezt kimondtam csörgött a telefonom. A kijelzőn láttam hogy Tomi hív nem is húztam tovább hát felvettem gyorsan.
-Szia kicsim mond gyorsan -sürgettem szegényt kicsit.
-Tudod nem tudom hogy mondjam de nem sikerült. -és hallottam szerelmem halk sírását-
Én hírtelen nem tudtam erre mit mondani annyira ledöbbentem. Még jó hogy ültem különben összeestem volna. Egy kis csend után kicsit sírva de megtörtem a csendet.
-Ez hogy lehet biztos valami tévedés történt. -hitetlenkedtem tovább.
-Sajnos nem, meg ígértem magamnak hogy nem élem bele magam de... -éreztem hogy nem tud megszólalni tovább
-Figyelj kicsim nyertes vagy olyan dolgot kaptál az élettől amit talán soha senki. Nyugodj meg kicsit míg haza érsz értesítek mindenkit és valami finom vacsorával foglak várni rendben?
Igazából ez hogy haza jön nem teljesen igaz mivel ő Szegeden van az egyetem miatt de hétvégente leszokot jönni hozzám Pestre vagy haza megy Kelebiára.
-Nem is tudom mi lenne velem nélküled. De megyek szeretlek szia.
-Én is szia. -majd bontottuk a vonalat.
Én még mindig érthetetlenül álltam a dolgok ettől hogy eshetett ki, pont ettől féltettem hogy ha valamiért nem sikerülne neki akkor nagyon összetörik és lám sajnos így is lett. Körülbelül egy félóráig ezen gondolkoztam, majd bátorságot vettem magamon és elkezdtem felhívni a családot. Először Tomi nővérét akartam felhívni, de mikor már megtaláltam őt a telefon könyvben megcsörrent újra a telefon. Megint csak Tomi számát adta ki. Gyorsan fel is vettem a telefont.
-Szia valami baj van? -kérdeztem tőle gyorsan megilyedve.
-Szia dehogy is sőt minden a legnagyobb rendben. -és majd kicsattant az örömtől.
-Na de mi történt mondjad már? -kezdtem én is felvidulni kicsit hallván hogy milyen jó kedve van.
-Hallod ahogy letettelek indultunk volna ki az épületből. És egy srác szólt hogy én és Tibi és René akikkel együtt énekeltem tegnap mennyünk vele. Nos fogalmunk se volt legalábbis nekem nem hogy mégis mért kellet visszamennünk majd beengedtek minket a mentorokhoz és leültünk velük szembe. Majd feltették nekünk egy ajánlatot hogy ha szeretnénk maradni akkor folytathatjuk csapatban. Hát mondom engem nagyon meglepet a dolog de végülis mind a 3-an belementünk így édesem még ma ne várj haza.
-Én levegő vétel nélkül hallgattam végig Tomit és igen csak meglepet a dolog de nagyon örültem neki.
-Tomi úristen nagyon boldog vagyok, annyira örülök nektek. Még időben hívtál mivel most akartam tesódat hívni de hálistennek nem kell rossz hírt közölnöm vele.
Hát kb 10 percig még beszélgettünk de utána Tomit már nem hagyták békén a srácok amit meg is értek mivel nagyon boldogok lehetnek. Nem sokkal később Dóri is küldött nekem egy SMS-t hogy ő is tovább jutott így duplán volt okom a boldogságra. A nap további részében a családot hívtam és mindenkinek elkellet mesélnem hogy mi is történ Tomival. Mire végeztem már este volt és azzal a tudattal feküdtem le hogy holnap biztosan újra láthatom Tomit.
-Szia, bejöhetek?
-Szia persze gyere csak, de mi a gond?
-Honnan veszed hogy gond van?
-Figyelj, már régóta ismerlek egyébként meg még egy idegen is észre veszi rajtad. Na mond mi bánt?
-Hát jó. Most a héten nincs verseny ezért haza jöttem Dórihoz és már nagyon régóta együtt vagyunk és most látom elérkezetnek az időt hogy megkérjem a kezét.
-Na ez egy nagyon jó ötlet biztos nagyon fog neki örülni és hogy holnap lesz a tábor utolsó napja így ha haza jön akkor azt mondom hogy várd mondjuk egy romantikus vacsorával. -javasoltam neki.
-Ivett te vagy a megmentőm -majd átölelt és elment.
Én ezen csak elmosolyogtam magam. Ránéztem az órára és láttam hogy már fél kettő ahogy ezt kimondtam csörgött a telefonom. A kijelzőn láttam hogy Tomi hív nem is húztam tovább hát felvettem gyorsan.
-Szia kicsim mond gyorsan -sürgettem szegényt kicsit.
-Tudod nem tudom hogy mondjam de nem sikerült. -és hallottam szerelmem halk sírását-
Én hírtelen nem tudtam erre mit mondani annyira ledöbbentem. Még jó hogy ültem különben összeestem volna. Egy kis csend után kicsit sírva de megtörtem a csendet.
-Ez hogy lehet biztos valami tévedés történt. -hitetlenkedtem tovább.
-Sajnos nem, meg ígértem magamnak hogy nem élem bele magam de... -éreztem hogy nem tud megszólalni tovább
-Figyelj kicsim nyertes vagy olyan dolgot kaptál az élettől amit talán soha senki. Nyugodj meg kicsit míg haza érsz értesítek mindenkit és valami finom vacsorával foglak várni rendben?
Igazából ez hogy haza jön nem teljesen igaz mivel ő Szegeden van az egyetem miatt de hétvégente leszokot jönni hozzám Pestre vagy haza megy Kelebiára.
-Nem is tudom mi lenne velem nélküled. De megyek szeretlek szia.
-Én is szia. -majd bontottuk a vonalat.
Én még mindig érthetetlenül álltam a dolgok ettől hogy eshetett ki, pont ettől féltettem hogy ha valamiért nem sikerülne neki akkor nagyon összetörik és lám sajnos így is lett. Körülbelül egy félóráig ezen gondolkoztam, majd bátorságot vettem magamon és elkezdtem felhívni a családot. Először Tomi nővérét akartam felhívni, de mikor már megtaláltam őt a telefon könyvben megcsörrent újra a telefon. Megint csak Tomi számát adta ki. Gyorsan fel is vettem a telefont.
-Szia valami baj van? -kérdeztem tőle gyorsan megilyedve.
-Szia dehogy is sőt minden a legnagyobb rendben. -és majd kicsattant az örömtől.
-Na de mi történt mondjad már? -kezdtem én is felvidulni kicsit hallván hogy milyen jó kedve van.
-Hallod ahogy letettelek indultunk volna ki az épületből. És egy srác szólt hogy én és Tibi és René akikkel együtt énekeltem tegnap mennyünk vele. Nos fogalmunk se volt legalábbis nekem nem hogy mégis mért kellet visszamennünk majd beengedtek minket a mentorokhoz és leültünk velük szembe. Majd feltették nekünk egy ajánlatot hogy ha szeretnénk maradni akkor folytathatjuk csapatban. Hát mondom engem nagyon meglepet a dolog de végülis mind a 3-an belementünk így édesem még ma ne várj haza.
-Én levegő vétel nélkül hallgattam végig Tomit és igen csak meglepet a dolog de nagyon örültem neki.
-Tomi úristen nagyon boldog vagyok, annyira örülök nektek. Még időben hívtál mivel most akartam tesódat hívni de hálistennek nem kell rossz hírt közölnöm vele.
Hát kb 10 percig még beszélgettünk de utána Tomit már nem hagyták békén a srácok amit meg is értek mivel nagyon boldogok lehetnek. Nem sokkal később Dóri is küldött nekem egy SMS-t hogy ő is tovább jutott így duplán volt okom a boldogságra. A nap további részében a családot hívtam és mindenkinek elkellet mesélnem hogy mi is történ Tomival. Mire végeztem már este volt és azzal a tudattal feküdtem le hogy holnap biztosan újra láthatom Tomit.
